Mit tennétek, ha elétek tennének egy kérdőívet és annak kitöltése alapján változna meg az életetek? Ha minden válasznak formáló ereje lenne? Bizonyára mindenki tudna erről fantáziálni eleget! (Szereted e a videojátékokban a szexuális jeleneteket? Igen? Nem?) Ha tetszik ez az ötlet akkor ideje tovább olvasni, mert eme formabontó ötlet emeli eredetivé a megfáradt sorozat legifjabb tagját!

Ne tekintsünk ködös szemekkel a jövőbe, és ne borzongjunk az újítástól, mert ezúttal nem egy kudarcra ítélt kísérletről van szó, mint az Alone in The Dark esetében. (Mert ugyebár a három dimenziós horrorjátékok atyjaként emlegetett sorozatnak sosem sikerült a csúcsra emelkednie, és ha a stílusról van szó akkor leginkább mindenkinek a Resident Evil és a Silent Hill ugrik be elsőként.)

Elsőnek remake-nek titulált játék túlnyúl ezen a meghatározáson, ugyanis jelen esetben teljes megújulásról és újragondolt játékmenetről kell beszélnünk. A sorozat második része volt a legkiemelkedőbb aztán a folytatásokkal esett a színvonal. Kaptunk ugyan már PSP-s verziót egyszer, ami szép volt és tartalmazott újításokat is, de nem mutatott túl önmagán idáig. (Hacsak nem a botrányos tárgyelhasználódás elemével, ami egy vascső esetében igencsak megkérdőjelezhető.)

Remélem sokan ismeritek az első részt, aki mégsem annak javasolt bepótolnia eme hiányosságát. Az alaptörténet az eredeti részben az volt, hogy az apa utazik a lánykájával és egy autóbaleset folytán egyedül ébred az eszméletvesztéséből Silent Hillben ahol a lánya keresésére indul a ködös utcákon, miközben különféle beteges szörnyekkel kell megvívnia a harcot remélve, hogy visszakapja gyermekét. (Akikben ködösek az emlékek, vagy nincsenek is és ennek nem egy kiadós amnézia az oka azoknak ajánlom ezeknek a bepótolását, felelevenítését!) Idáig minden részt jellemzett a köd, a főellenfeles harcok és a világok váltakozása valamint különféle ütő és lőfegyverek használata, most azonban teljes egészében új ösvényre terelik a készítők a játékost.

Remake helyett annál is inkább használjuk az újratervezés szót, mivel ez már teljesen másról szól, nincsen köd és nem lesznek sem ütő, sem lőfegyverek. A nevek ugyanazok szinte: Harry Mason aki szintén leánya Cheryl keresésére indul, persze főbb épületek megjelennek majd a korábbi részből, de körülbelül ennyi a hasonlóság. A kiindulópont korántsem szokványos. Aki megveszi a játékot bizony mind pszichológiai kezelésre szorul! Még mielőtt ezt bárki sértésnek venné, annak elárulom, hogy ezt szó szerint kell érteni, a játék eleve egy ilyen kezeléssel nyit ahol egy pszichológiai tesztet kell kitölteni, ami nagyban befolyásolja a továbbiakat. Ez az ártalmatlannak tűnő diagnózis teljesen hiteles ahol szinte mindenről lesznek kérdések. Ilyen a könnyű barátkozás vagy akár a társas kapcsolatokon belüli megnyilvánulás.

Ez egy új típusú horrorjáték, ahol a kaland először az elmében születik meg, s a válaszokhoz alkalmazkodva formálódik meg a környezet! (Ha bármiféle párhuzamot vél valaki is felfedezni saját élete és a most leírtak között, akkor két dolog lehetséges: az első, hogy médium és a jó hír, hogy ezzel sok pénzt lehet keresni, a második viszont már sokkal kellemetlenebb, ők vigyázzanak a mentőautókkal és ne engedjék, hogy rájuk adják azt a bizarr hátulgombolós fehér kabátot!) A tesztek akár egy igazi rendelőben, hol írásos kitöltési, hol képi és döntési feladványokban nyilvánulnak majd meg.

Pszichiáterünk nem kételkedik a válaszban, csupán megkérdezi a teszt végén, hogy valóban helytállóan töltöttük e ki, vagy festettük ki a színezős teszteket, és ha helyeslünk akkor a környezet olyan színű lesz. Jó példa erre a családi ház, ahol is a zöld színű ajtó kék fallal és rózsaszín postaládával jelent meg. (Nem bírálni az ízlésvilágom, direkt feszegettem a határokat!) S mivel minden válasz jó, ezért ennek függvényében változik a szereplők kinézete és megnyilvánulási formáik is. Lehet egy szelíd kedves barátnő ismerős, vagy vagány felvágós csajszi, vagy udvarias rendőr vagy akár mogorva fakabát.

A képi megjelenésre egy szavunk sem lehet, nagyon szép grafikai köntös és ügyes kamerakezelés jellemzi a játékot, egyáltalán nem érezni a másik analóg gomb hiányát. A fény-árnyékhatás nagyon szép, és a táj is kellő részletességgel és összetettségével valóban hitelesen adja vissza a hangulatot. Maga a fő és mellékszereplők is az igényes munka termékei, nem elnagyoltak s animációjuk is gondosan megtervezett, sok fejlesztőcsapatnak példaértékként oda lehetne dörgölni az orra alá, hogy igenis uraim lehet szép és jó játékot írni PSP-re! (Persze így azzal is magyarázhatnák ama fejlesztők a műveiket, hogy ők is horror stílusban dolgoznak és ők így hatnak a játékosra, akinek túl kell élnie az irányítás borzalmait és azt a fajta grafikai szegénységet, amivel folyamatosan próbálják ritkítani idegsejtjeiket.) Ez a horror az elme gyilkosa lehet! Ennyire mélyen még nem ástak a játékos agyába, hiszen ez annak kivetülése is egyben.

A zseblámpa továbbra is elengedhetetlen kellék, ami nélkül bizony nehéz dolog lenne a tájékozódás, viszont immár nyoma sincs ködnek! (A sejtelmes tejfölszerű köd az első rész óta, szinte névjegye volt a sorozatnak.) Szinte állandóan sötét helyeken mozgunk, ami elég frusztráló, hiszen sokszor az orrunkig sem látnánk a lámpa fénye nélkül. Az utak elég lineárisak lettek, a térképnek már nincs akkora szerepe, mint régen. Már nem szakadékok és útlezárások lesznek az akadályok mint rég, ez már csak azért sem lenne akadály, mert Harry a kerítéseken is átmászik, s nem akad el bután derék alatti akadályokban, hanem hótorlaszokk jelentik az út végét, mivel most téli időjárással szeretnék megfagyasztani a vért ereinkben!

Ráadásul itt már nem lesznek olyan szörnyek akik miatt állandóan félni kellene, helyettük feladványok fejtegetése és zárak kinyitása fokozza az izgalmat. Viszont erre még igazán gyúrhattak volna kicsit. Minden fejtörő irtó könnyű lett, és még a fiatalabb korosztály is nevetve jut be egy zárt ajtón, ha a kulcs szinte mellette van elhelyezve valamiben, vagy valami alatt. Egy-két kinyitható szekrény, megfogható tárgy amit vagy gyűjteni kell vagy használni valahol. A zárak kinyitása logikus és értelemszerű, eltűnt ezzel az igazi kihívás is, a félórás elakadás, az esetleges gondolkodás. Akik ezt szerették azok hiányolni fogják. (Sajnálom, hogy a legtöbb játék kezd behódolni az egyszerűbb megvalósításnak, mért kell mindent lebutítani? Az első főnököm jut erről eszembe: ne gondolkozz, csak csináld!)

Az ajtók nyitása elsőnek érdekes, hiszen elég nekiszaladni, vagy az iksz gomb lenyomásával megnyitni és az analóg gombbal máris vezérelhető a finom benyitás, lehetőség a belesésre vagy a visszacsukására. Teljesen haszontalan jól kinéző elem.

A hangulat megteremtése a hangüzenetekkel, a nyomozás izgalma és a többszöri végigjátszás alkalmával megmutatkozó környezeti változás mégsem hagyja, hogy a játékos ne szeresse.

Ellenfelek hiánya nélkül is ránk törhet a dermesztő félelem egy sötét szobában, ahol bábuk szimbolizálják a lakókat, ha meghallgatjuk az üzenetrögzítőt, ami emellett egy feladvány megoldásának a kulcsa is lehet. Persze alternatív dimenzió helyett valamit csak ki kellett találni, hogy némi adrenalin is pumpálódjon az emberben, nos nevezzük csak rémálmoknak! Ilyenkor minden még hidegebbé válik, a környezet, a szinte mindent befedő jeges felület von be mindent egyre terjedve a szemünk előtt, és megváltozik a talaj is amiből jégoszlopok emelkednek ki fellökve autókat vagy más tárgyakat. Ilyenkor jön elő az általam úgynevezett uzsgyi programrésznek elnevezett technika, mivel Harry egy átlagos apuka így a félelmei is azok és nem fog hősködve gyilkolászni hanem azt teszi amit egy átlag apa tehet ilyenkor: menekül! Az egyetlen védelem ha elkapnak, ha lerázzuk őket! Ez dicséretesen meg lett valósítva, hiszen még mászás közben is szép animáció fogad bennünket. Az egyetlen észrevétel ami talán bosszantó, hogy nehéz elfutni mellettük, mindig elkapnak és már lehet is figyelni melyik gombot kell lenyomni a négy akciógomb közül (iksz, kör, háromszög, négyzet).

Az ajtókat simán be lehet lökni nekifutásból, vagy lehet finomkodni a fent említett módszerrel ám ez két dolog miatt felesleges, ha üldöznek ki az aki visszafordul? A másik, hogy sosincs bent senki amikor benézünk, csak miután bementünk jönnek utánunk vagy lépnek be huncutul a távozásra kinézett ajtón! Feltartóztatásokra ott van a folyósokon a szintén teljesen felesleges tárgyfeldöntögetés, sajnos ennek a mozdulatnak az animációja jóval lassabb, mint eredményessége, vagy az esetenként található limitált égési idővel rendelkező fáklya. (Azt meg tudja gyújtani, tehát sutyiban van Harrynél még egy öngyújtó is? Fene a sunyi fajtáját! Lehet kocadohányos mert nem nagyon látni füstölni.)

Elbújni most is lehet, ha megtesszük máris fény derül a lények gyorsaságára és már mindenki előtt világossá válik mért is kapnak el mindig! Megmaradt a jól ismert fázisszerű darabos, de félelmetesen gyors mozgásuk, van köztük férfi és nőnemű is, de sajnos más változatosságot egyáltalán nem lehet felfedezni köztük.

Állandó felszerelési eszköz még a mobiltelefon is, ami hangüzenetek tárolása mellett szinte egy teljes funkciójának megfelelő telefon! Segítségével bárhol bármikor bármi lefényképezhető és bizony ennek külön lesz funkciója is! Ugyanis a szellemeket szabad szemmel is meg lehet majd látni, de felismerni csak akkor lehet ha lefényképezzük! Biztos valami spéci optikás prototípus teló lehet, mert ilyet még a szellemirtók sem használtak. A telefon sok esetben a feladványok megfejtésének az eszköze, elég csak figyelni az árnyakat és a statikus zajokat, előkapni a telefont és szinte biztos, hogy mindig történik majd valami! Ha láttok egy telefonszámot bátran tárcsázzátok fel, jó móka a 911 felhívása is!

Mellesleg a fent említett térkép is a mobilhoz kötött, hiszen ez nem más mint a GPS, és most akkor térjünk is a használatára: minimum három gombnyomás míg elővesszük valós időben! Egy csöppet berágatja az embert a használhatatlansága, hiszen amikor nem menekülünk akkor egyáltalán nem kell, szinte minden adja magát, viszont ha előjön a rémálomszerű változás akkor szintén felesleges mert legtöbbször elővétele alatt elkapnak a bestiák!

A Shattered Memmories tehát egy teljesen más rész, mint amit eddig megszokhattunk, elfelejtve a piramisfejet vagy a huncut késes nővérkéket, a tébolyodott karaktereket, a több szobás összetett képes feladványokat, a verses fejtörőket, helyette új köntösben hozza el a borzongást. Egy kísérlet arra, hogy a kiváló grafika, a sejtelmes olykor megborzongató képi és hangi elemek megspékelve némi meneküléssel elegendőnek bizonyul e a sorozat szerelmeseinek éhségük csillapítására.

A választ erre mindenkinek magának kell eldöntenie! Nem lett rossz, sőt talán az idei év első legjobb darabja, de mint Silent Hill játék már hagy némi kívánnivalót maga után!   A környezetre való kihatás mindenképp az egyik legerősebb eleme, egy igazán jó ok a többszöri végigjátszásra a többfajta befejezés megtekintése mellett!

Erősen jó játéknak mondható, de csak ha képesek vagyunk elfogadni a megemlített hibákat. A sorozat szerelmeseiből bizonyára vegyes érzelmeket fog kiváltani, azok meg akik nem szerették az eddigieket lehet, hogy erre fognak rákapni!  A végső konzekvencia tehát, hogy bár ez a rész korántsem kiváló, de PSP-s viszonylatban pénzt érő darab, érdemes beruháznia rá minden horrorjáték kedvelőnek, hiszen mindenképpen stílusos!